2015. augusztus 14., péntek

A magasból a mélybe

Biztos vagyok venne, ha megkérdeznek, melyik volt életem legjobb nyara, nem az idei lesz a válasz.
Júliusban égett a talpam alatt a talaj, és amint sikerült elhagyni Szegedet egyből jobban éreztem magam. Ezek után 2 gondtalan hét jött, nyaralás Horvátországban,illetve Dávidéknál töltöttem egy hetet.
Ezek után hazajöttem és kezdődött a mélyrepülés.


Önéletrajz írás, álláskeresés, pályázás. Illetve bejelentkeztem a munkaügyi hivatalban is.

Jelenleg itthon vagyok, különböző helyekre küldöm el az önéletrajzomat és a motivációs leveleket, de egyelőre semmi. Ami nagyon lehangoló. A legrosszabb az egészben a várakozás illetve a tehetetlenség. Vagyis... én megteszem ami tőlem telik, de lehetőséget még nem kaptam többre.

A helyzetet súlyosbítja az is, hogy 5 évvel ezelőtt úgy mentem el itthonról, hogy nem voltak barátaim és így is jöttem vissza. Akikkel pedig szegeden voltam jóban, azok pedig csak és szinte mindent kizárólag az esküvőről, a ruháról, nászútról és egyéb esküvő-related dologról képesek csak beszélni, mintha más nem is létezne. Pedig de. Azon túl is van élet. Oké, hogy izgatottak, meg egy év múlva már férjnél lesznek, de abba nem gondol bele senki, hogy eléggé mérgező ezt hallgatni/olvasni állandóan? Illetve, hogy a más bajára nem reagálnak. Szóval eléggé magányos farkassá váltam az elmúlt egy hónapban. Ami nem jó.

forrás

Ennek hozadéka az, hogy elkezdtem olvasni. Újraolvastam Hosszú Katinka könyvét, ami amolyan "kirángat a gödör aljáról" könyv. Inspiráló videókat nézek (Mimi Ikonn) és letöltöttem két könyvet, amely remélem kicsit segít rajtam. Illetve még júniusban szereztem meg Vavyan Fable Mesemaratonját, most azt olvasom, utána pedig az Emlékfutamot, mert azt már 7-8 éve olvastam, de az emléke megkopott.
Tehát most igyekszem lefoglalni magam, ki kell kerülnöm a gödör aljáról.

Múlt héten elkezdtem futni és a "kellemes" 35°C-os meleg keresztbe tett a dolognak, mert este 10 után lenne értelme a dolognak, amit nem szívesen teszek, mert elég könnyű préda lennék egy támadónak. :D Szóval a jelenlegi állás alapján reggel 5-6 órakor kellene kelni, ami a cicák miatt kivitelezhető lenne. 
Ja, igen. A húgom is cicásodott, pár nappal a szülinapja előtt talált egy gyönyörű, szerintünk karthauzi cicát, akit Mortinak keresztelt el. Szóval a cicákok már 4 óra előtt nekiállnak le-föl rohangálni a lakásban, aminek hála én nem nagyon alszom.

Tehát az életemben a mérleg rossz oldalán éppen annyival több dolog van, hogy egyelőre nem látom túl fényesen a jövőt, de remélem hamarosan ez megváltozik. :)

Esetleg tudtok valamilyen módszert, amivel kilendülhetek ebből a helyzetből? 
Dóri

5 megjegyzés:

  1. Bár tudnék jó tippet adni, de magam is hasonló szituban vagyok jelenleg, és nem látom a fényt, hogy finoman fogalmazzak :D Most Via könyvét próbálom újravenni, hátha segít valamit. Kitartás, a munkakeresés pocsék és mocsok dolog, nagyon tudja rombolni az önbecsülést sajnos :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Panna! :) Kitartás Neked is! ♥
      Via könyve szintén a listán van, jó kis seggberúgást várok tőle. :)

      Törlés
  2. Dóri! <3 Tudom, mostanában én sem vagyok felemelő társaság (már amennyire egyáltalán társaság tudok lenni), valahogy kicsit beleragadtam a saját hálómba én is nehezen kecmergek ki, de ha bármit tudok érted tenni, csak szólj. Igyekszem magamtól is figyelni, de megkockáztatom ez nem mindig elég. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd kiráncigáljuk egymást. ;) A múltkori találkozásaink voltak a hetek fénypontjai. :) ♥

      Törlés
    2. Ennek örülök, engem is nagyon-nagyon feldobtak! ^^ Jó, hogy kirángatjuk egymást ^^

      Törlés